Leírás
El Camino a fotelból. A könyv olvasása közben szinte együtt lélegzik az olvasó az íróval. Az író, Petrovics Zsuzsa olyan élethűen osztja meg velünk az útja során szerzett élményeit, hogy a
könyvét nem is sorolnám be útleírásként, inkább lélekemelő baráti beszámoló az őszinteség tükrében. A könyv olvasása során betekintést kapunk a sorok között egy középkorú nő erőpróbájának, fizikai és lelki küzdelmeinek személyiségépítő hatásaiba is.
ISBN: 978-615-01-8536-1
Terjedelem: 179 oldal
Méret: A5
Kötés: puha
Színezés: Fekete-fehér oldalak, színes illusztrációk.
Egyéb: Dedikálva!
Amennyiben ajándékba vásárolják, kérem a rendelés megjegyzéseként írják meg az ajándékozott teljes nevét!
Hungarian
books_frommyshelf –
Nagyon örültem, amikor megtudtam, hogy az El Camino-történet kibontakozik és részletesebben is betekinthetünk az átélt kalandokba. Régóta dédelgetett vágyam ez a kaland, és a könyv elolvasása méginkább megerősített abban, hogy rövid időn belül nekem is bele kell vágnom. Hatalmas tisztelettel vagyok Zsuzsa irányába, amiért ilyen hősiesen teljesítette az igencsak embertpróbáló távot.
A könyv felosztása is nagyon tetszett, izgalmas volt a zarándoklat minden napját külön-külön elolvasni. A lapokból áradt az élet. Tudtam, hogy egy ízig-vérig valós, semmi köntörfalazás nélküli beszámolót kapok majd. Egyszerre repített a magasba és egyszerre éreztem együtt Zsuzsával, amikor fájdalmait maga mögött hagyva egyre csak ment előre, hogy végül elmondhassa: „Ez volt az én utam!”
Cherrytree –
Mivel még friss az élmény, nem tudom, mennyire pontosan tudom kifejezni, mit is adott nekem ez a történet, amely bár a szerző utazását, élményeit, tapasztalatait írja le, mégis mindannyiunknak szól, olvasóknak, segítve abban, hogy bátran vágjon bele mindenki a maga utazásába.
A három részre tagolt forma nekem nagyon tetszett, és ami még nagyon egyedi és sajátos, és Zsuzsa könyveire jellemző, amennyire látom,az az oldalak díszítése. A Kanaszta könyvben is nagyon bejött, hogy az oldalszámoknak kártyás jelzésük van, és minden fejezetnél ott vannak a lapok, stb, ebben a könyvben is tetszett a kis „pörgetős emberke”, aki a szerzővel és az olvasóval együtt haladt hegyeken-völgyeken-kalandokon át, az oldal tetején a második részben. 🙂 Nagyon ötletes, és a megvalósítás is olyan éppen jó! (bevallom, általában nem szeretem az ilyen díszítéseket az oldalakon, de ez annyira jól jön ki, hogy az olvasásban sem zavar, egy idő után figyelni kezdtem az utazó haladását felül is, lapozás után!)
Az utolsó oldal befejezése után megkérdeztem magamtól, mit adott nekem ez a könyv? Mert azt láttam, hogy másoknak mit ad egy ilyen utazás, és látszik, hogy Zsuzsa is önbizalomban, bátorságban, kitartásban, türelemben, fontos dolgokban és tulajdonságokban megerősödve ért a végére az utazásának. Életünk álmának valóra váltása nem mindenkinek adja meg ezt a teljesség élményt, amiben neki része lehetett! Egy erős nő Ő, aki nem fél megdolgozni, megküzdeni azért, amit elképzelt! Ezzel jó példát mutat mindannyiunknak.
Szóval, mit adott nekem ez az utazás, még ha személyesen nem is voltam ott, nem koptattam a túracipőt az úton?
Megmutatta, hogy hogyan lehet erősnek lenni, mennyit segít az, ha magunkkal szemben is tudunk türelmesek lenni, hogy a kitartó munka és tudatos szervezés mindig meghozza a gyümölcsét, és igen is érdemes álmodni valamiről, és aztán meg is valósítani, még ha elsőre kicsit vadnak is tűnik a dolog!
Érdemes kitartani, újragondolni és átszervezni dolgokat, hogy elérjük a célunkat, nem kell egyetlen lehetséges megoldáshoz ragaszkodni.
Szinte éreztem magamban is a folyamatos munkát, amikor nehézséggel nézett szembe Zsuzsa út közben, és folyton újra és újra átgondolta a lehetőségeit, és igyekezett megtalálni a számára legjobb utat a továbbhaladáshoz. Ezt a gondolkodásmódot mindenkinek jó lenne elsajátítani: hogy hogyan kell nem feladni, hanem a megoldásra törekedni, mert a végén ott vár valami csodálatos!
Érdemes kilépni a komfortzónánkból, mert értékes önismereti adalékokra tehetünk szert, és ez jó hatással lehet a jövőnkre nézve! Bármilyen félelmetes is, akkor is érdemes belevágni! Bátorság! Csak a kezdet nehéz, aztán már visz minden tovább!
Fontos a pozitív gondolkodás, mások és önmagunk tisztelete.
Kell idő az egyedüllétre, hogy feldolgozhassuk a feldolgozandókat a lelkünkben, és kell idő a társaságban utazásra is, amikor a többiekre tudunk támaszkodni, vagy segíthetünk nekik, ha szükségük van rá.
Ajánlom a könyvet mindenkinek, aki készül maga is végigjárni a zarándoklatot, vagy legalább egy részét, és azoknak is, akik egyelőre nem tervezik ezt az utazást, de szívesen betekintenének abba, másvalaki hogyan élte meg.
Maga az élet is egy nagy utazás, éljétek át minden percét, és keressétek a jót és az örömtelit, ne csak a nehézségekre koncentráljatok!
Kirani –
… Átlátható, gyorsan olvasható útinapló ez, senkit ne riasszon el, hogy zarándoklat és útleírás témaköre-címkéje is van, befogadható, egyszerű a nyelvezete, olyan, mintha Zsuzsa kifejezetten az olvasónak mesélne. Rövid fejezeteivel (a szerző fejezetenként egy napját meséli el) könnyen olvasható. Nem csupán a szerzővel történeteket és széleskörű élményeit osztja meg velünk, az útközbeni lelki felismeréseiről és megszokott testi határainak – addig el sem hitt – tágításáról is olvashatunk. A már említett őszinteséggel mesél a szállásokról, városokról és azokról a tapasztalatokról, amikre az ember bizony rácsodálkozik, amikor külföldön jár.
Tetszettek az oldalszámjelző táblák a lapok alján, szinte semmiség, de mégis nagyon feldobja a könyvet, és biztos vagyok abban, hogy ezek a kis ötletek is Zsuzsa személyiségét, lendületességét, egyediségre való rálátását tükrözik. Ahogy a naplóból is kiderül, milyen mély, szinte gyermeki örömmel vette észre a napjait övező apró, mégis iga¬zi kapaszkodókat: a kék virágokat vagy a pipacsokat az út mentén, az őt, mint zarándokot köszöntő, szeretetet és tiszteletet kifejező dudálás az autókból, vagy az út alatt váratlanul felhangzó magyar szót.
A könyv annyiban eltér a megszokott úti beszámolóktól, hogy a szerző az utolsó részben párhuzamba állítja a zarándokúton szerzett tapasztalatait életének későbbi eseményeivel, így láthatjuk, hogyan ültette át „gyakorlatba” azokat a testi, lelki, spirituális felismeréseket, amiket az El Camino során szerzett. Ez a fejezet lett a kedvencem, önismeretről, fejlődésről szól, és az élethez fontos tulajdonságokat veszi át, amik – ahogy a szerző fogalmaz – benne szunnyadtak, különböző erősséggel meg is jelentek életében, azonban az El Camino mélységet, tudatosságot adott nekik. Érdemes vele tartani az úton.
…
Beus01 –
Köszönöm Zsuzsának a lehetőséget, hogy az elsők között olvashattam el a második könyvét, amely a napokban jelent meg.
Vártam már rá nagyon, hisz Zsuzsa első könyvében, a Kanaszta, avagy életem játéka-ban már olvasni lehetett arról, hogy végigjárta az El Caminot.
Ráadásul az El Camino engem mindig is foglalkoztatott, mindig szerettem róla olvasni és csodálattal töltött el azoknak az embereknek a beszámolója, akik ezt végigjárták.
Zsuzsa könyve számomra nagyon hiteles volt, szinte végigjártam vele az utat.
A könyv három részből áll, a felkészülésről, előzményekről, magáról az útról, és arról, hogy mi kellett a döntéshez, a végigjáráshoz, illetve az út hatásairól.
Zsuzsához hűen, itt is megjelentek a nem megszokott elemek, mint például az oldalszámok, a fényképek, az illusztrációk, amelyek nagyon feldobták a könyvet. A túrázó figura, amely végigkísérte az utat nagyon ötletes, és persze az iránymutató táblák is eszméletlen jók lettek.
Nagyon sokat adott nekem ez a könyv és el is gondolkoztatott. Lehet, azért mert most én is annyi idős vagyok, mint Zsuzsa az útja idején…….rájöttem, hogy nekem is végig kellene járnom az El Caminot, még, ha nem is szó szerint, mert én arra képtelen lennék.
Zsuzsában megvolt az a bátorság, türelem, kíváncsiság, kitartás, tűrőképesség, figyelem, alázat, mint azt írja is. Bennem ezekből azért nincs meg minden. 😀
Ettől függetlenül szükségem lenne az út során megtapasztalt elengedésekre, tanításokra és szerintem minden embernek.
Nagyon tetszett, hogy Zsuzsa megvalósította gyermekkori álmát, hogy eljutott a világ végére 🙂 és mint írja, rengeteg egyéni élményben volt része, megélhette többek között a küzdést, a fájdalmakat, az örömöket, a magányt, a csendet, a társaság fontosságát és ami szerintem a legfontosabb, a szabadságot.
Köszönjük, hogy megosztottad velünk ilyen szinten az életed egyik legnagyobb történetét.
Az indiai 17 napos útra is kíváncsi vagyok ám 😀 Remélem abból is születni fog egy újabb könyv.
Korra, nemre, vallási felekezethez való tartozás tekintete nélkül mindenkinek ajánlom ezt a könyvet.
_Vera_ –
Ezúton is szeretném megköszönni a szerzőnek, hogy a rendelkezésemre bocsátotta újabb kötetét, ami igazán kellemes olvasmányélmény volt számomra. Petrovics Zsuzsanna előző könyvében, mely egy életrajzi kötet volt, szó esett arról is sok más dolog mellett, hogy megjárta korábba az El Camino zarándokutat, melynek bővebb kifejtésére ebben az írásban került sor. Bár halottam erről korábban, nem maradt meg emlékként, hogy egy vallásos töltetű témáról (ahogy ennél fogva az sem, hogy zarándoklatról) van szó, így a kötet egy korai pontján már új tudással gazdagodhattam. Három részre van tagolva a történet, melyből az elsőt a szerző korábbi könyvében is olvashattuk, ő maga is ismétlésként hivatkozott rá. A második, fő részben követtük napról napra az út bejárását annak minden magasságával és mélységével együtt szó szerinti és átvitt értelemben egyaránt. A lezárás pedig olyan tulajdonságokat tagol, melyekre az úthoz is szükség volt, és annak hatására tovább fejlődtek a későbbiekben. Jól átlátható, rövid fejezetekkel dolgozik a szerző, illetve sok saját kép is színesíti a kötetet. Emellett az oldalak tetején egy egyre jobban előre haladó figurát látunk, ahogy az elmesélés végéhez közeledünk, az oldalszámot pedig iránymutató táblákon láthatjuk. Én magam úgy éreztem, hogy szintén egy kisebb fajta utat jártam be az olvasás alatt, és nem örültem, mikor félre kellett tennem a könyvet másnapra. Az egyetlen tényező, ami néhányszor kizökkentett olvasás közben, a múlt és jelen idő közötti hirtelen váltás volt. A szerző betekintést engedett részben gondolataiba, érzéseibe, melyek megjelentek nap mint nap, és a természettel való kapcsolatának változása volt talán számomra a legkiemelkedőbb ezen tényezők sorában.
Végezetül a számomra legfontosabb üzenetek emelném ki, legelőször is a testi-lelki egészség kapcsolatát. Sokszor halljuk az „ép testben ép lélek” mondást, de hajlamosak vagyunk róla megfeledkezni, hogy a hatás fordított irányban is érvényesülhet. Az egyedüllét óhatatlanul merült fel témaként, és jó volt azt a nézőpontot olvasni, hogy ez nem csak magányt szülhet, de nagymértékű szabadságérzetet is okozhat. Emellett talán a legértékesebb gondolat az volt, hogy bármilyen rossznak is értékelünk este egy napot, minden bizonnyal történtek velünk olyan események, melyekért hálát kellene adnunk, és fontos olyan hozzáállással szemlélni az életet, mellyel hangsúlyt fektetünk erre.
Az olvasó egy kellemes hangulatú, gyorsan elfogyasztható történettel fog találkozni, melyre megéri rászánni az időt, így ajánlom minden érdeklődőnek.
L. Nikolett –
Fogalmam sem volt róla, hogy egy könyv ekkora hatással lehet az emberre. Hálát érzek amiatt, hogy az út nemcsak szebb és jobb oldalát mutatta be, hanem a leggyötrelmesebb részeit is.
A sorokat olvasva néha olyan volt, mintha én magam is az úton lettem volna, megvívva a saját gondjaimat a szerző sorain keresztül.
Némely részeket, még én is megkönnyeztem, teljesen bele tudtam magam élni az ő küzdelmes útszakaszaiba, a befejezés pedig vitt mindent.
Számos olyan dolgot írt le a „Zsuzsa néni’, amit nem is gondoltam volna róla, így viszont értelmet nyert az, honnan van a kitartása, és végtelen türelme.
Bízom benne, hogy aki elolvassa, gondolatban ő is bejárja a saját maga zarándokútját, és belátja, hogy semmi sem lehetetlen!