2025. április 25-én, Szarvason tartottam az „Úton” sorozatom aktuális állomását, melynek során az El Camino zarándokútról és az „Úton Útfélem című könyvemről meséltem. A velem készült cikket alább olvashatjátok. A Galériát és a szarvasi újság eredeti cikkjét a gombra kattintva találjátok.
El Camino Zsuzsa-módra
Mégpedig Petrovics Zsuzsa módra, aki a Városi Könyvtár rendezvényén, április 25-én, pénteken, a népszerű „Úton” sorozat következő állomásán mesélt az érdeklődő szarvasiaknak zarándokútjáról.Bevezetőjében Molnárné Pető Beáta könyvtárvezető köszöntötte a vendéget és beszélgetőtársát, Hegedűs Évát, akik már tavaly is bemutattak egy távoli vidéket, Indiát. Most viszont az El Camino zarándokútról hallhattunk történeteket és láthattunk fotókat. Petrovics Zsuzsannáról megtudtuk elöljáróban, hogy utazós fajta, sőt egyenesen utazónak született, nászútjuk is egy európai motoros utazás volt, de végigjára a magyar Kék Túrát, mielőtt az El Caminóra vállalkozott. Igaz, azt az 1100 kilométert nyolc év alatt, a spanyol zarándokút 668 kilométerét pedig „mindössze” 33 nap alatt. Az inspiráció egy Nők lapja cikk volt, amiben Shirley MacLaine Camino könyvéről olvasott a 2000-es évek elején. Úgy gondolta, ha a színésznő 60 évesen megcsinálta, akkor ő ötven évesen meg fogja csinálni. Főként az a kép ragadta meg, amit a „Világ végén” készítettek arról a nevezetes óceánparti szikláról. Úgy érezte, ő már gyerekkorában álmában járt ott, s vallja, hogy a gyerekkori álmokat azért kapjuk, hogy valóra váltsuk őket. Hét évig „gyúrta” elképzelését és annak dacára, hogy családja nem vette jónéven, belevágott. Mint elmondta, nem hívőként, de nem is „csak” túrázóként indult az útra, útitársaira hirdetés útján talált rá. A zarándokutat viszont egymástól függetlenül járták végig, csak a találkahelyeket jelölték meg útközben. A zarándolútról úgy nyilatkozott, hogy attól mindenki azt kapja, ami neki jár, ő is az életközepi, magánéleti válságáról kapott gondolkoznivalót. Az útról magáról sok érdekes és érdekesen előadott töerténetet hallhattunk a ruházkodástól az étkezésen át a tisztálkodásig. Az út végén, Santiago de Compostelából még elutazott Finisterre sziklás szirtfokáig, hogy elkészíthesse saját fotóját a „világ végéről” és aztán – fuss el véle!
Élményeit, tapasztalatait és filozófiáját könyvben is megírta Petrovics Zsuzsa, ami kölcsönözhető a Városi Könyvtárból és megrendelhető az író honlapjáról: www.petrovics-zsuzsa.hu
Tatai László – Szarvasi Ujság